A rebarbara (Rheum rhabarbarum) évelő növény, ha jól érzi magát a helyén, nagy bokorrá nő. Különösebb gondozást nem igényel. A hatalmas levelek húsos nyelét fogyasztjuk. (A levélnek túl magas a nagy mennyiségben mérgező oxálsavtartalma.) A húsos levélnyél színe rózsaszín vagy halványzöld, ez az ízben nem jelent különbséget. Márciustól június végéig szedhetjük, legjobb, ha nem vágjuk, hanem csak kicsavarjuk.
A vaskos levélszárakat éles zöldséghámozóval vékonyan meghámozzuk, majd a recept szerint használjuk. Kompótként hideg vízbe tesszük, ízesítjük ízlés szerint (cukor vagy édesítőszer, vanília, citrom, szegfűszeg, stb.), majd forrásig melegítjük. Ez idő alatt valószínűleg meg is fő a rebarbara, ugyanis nagyon kevés idő választja el a nyerset a péppé főttől, nagyon kell figyelni (a túlfőzöttet sem kell kidobni, mártásba, lekvárba, pépes töltelékekbe jó lesz így is). Pitékbe nyugodtan tehetjük nyersen is, majd megsült a sütőben (szép mintákat rakhatunk ki a rebarbaraszárakkal).
Eperrel egészen kiváló, remekül ellensúlyozza a gyümölcs édességét. Pecsenyék mellé édes-savanyú szószt készíthetünk belőle (érdemes egyszer kipróbálni főtt marha mellé, meggyszósz helyett).
