A kötelező szilveszteri mulatozás után általában elég nehezen indul az új év első napja. Nyilván túl sokat ettünk és túl sokat ittunk az előző éjszaka, ráadásul olyan időszakban, amikor már általában aludni szoktunk, ezzel sikerült teljesen felborítani a bioritmusunkat. Fáj a fejünk, kő ül a gyomrunkban, éreztük már magunkat jobban is.
A déli felkelés után a legjobb ilyenkor egy nagy tányér forró, savanyú kanalaznivaló, a korhelyleveseket pont erre találták fel. A legjobb, ha előre gondolva már az előző nap megfőzünk belőle egy jó nagy fazékkal, elsején már csak melegíteni kell. Ilyenkor a legegyszerűbb, ha savanyú káposztából főzzük, könnyen hozzáférhető, mindenhol kapható ilyenkor. A húsevőknek dúsíthatjuk mindenféle jóval (füstölt húsokkal, virslivel, bármilyen egyéb sertéshússal), a vegetáriánusoknak jó sokféle zöldséggel, tejföllel gazdagíthatjuk.
Késő délután, kora este pedig jöhet valamilyen lencsés fogás, hiszen a mondás szerint azt kell ennünk elsején, hogy tele legyen az erszényünk majd egész éven. Persze nem hiszünk a babonákban, de még senkinek sem ártott meg egy kis lencsés leves vagy főzelék. Ezt is a legjobb az előző nap elkészíteni. A lencsét kiborítjuk egy nagy tálra, kiszedegetjük belőle az oda nem illő részecskéket (sajnos általában erre mindig szükség van), de ez szerencsére csak egy-két perc, nem kell egyesével fogdosni a kis lencseszemeket. Utána, ha belefér az időbe, hideg vízbe beáztatjuk pár órára. (A lencse ugyan nem olyan, mint a szárazbab, áztatás nélkül is gyorsan megfő, de élettanilag kedvező hatású ez a kis áztatás.) Utána pedig a recept szerint elkészítjük, levesnek, főzeléknek, salátának, amit szeret a család, és ügyelünk rá nagyon, hogy mindenki egyen belőle egy tányérral legalább, biztos, ami biztos.
Pirított sertésszűzcsíkok sütőtökkel, lencsével és lila hagymával
0
